Ajánló: Minimalisták - minden, ami igazán fontos

Ahogy egyre jobban beleástam magam a minimalizmusba, először túlnyomórészt angol blogokat találtam. Mindenki leírja, hogy hogy jutott el a váltásig, és megadja saját tippjeit. Jó néhányan könyvet is kiadtak erről, örülnék is, ha egy-kettő (pl. Joshua Becker-é) megjelenne. Addig is itt van nekünk Joshua Fields Millburn és Ryan Nicodemus könyve, a Minimalisták. Ebben leírják hosszú történetüket, alakulásukat a minimalizmus útján. A könyvet Millburn írta, Nicodemus pedig kiegészítette jegyzetekkel.

Nekem első olvasásra elég kusza volt az egész, pedig nem szokott gondot okozni, ha ugrálnak egy történetben. Úgyhogy amint befejeztem, kezdtem elölről, és most már az unalmasabb részeket átlapoztam, az érdekeseket megjelöltem. :) 

Tulajdonképpen ott kezdődik a dolog, amikor meghal az édesanyja, ő pedig elgondolkodik azon, hogy mihez kezdjen az anyja rengeteg holmijával. Sosem használt ruhák, tárgyak, és ami számára a legütősebb, hogy a gyereke iskolai cuccait félretette. Itt ráébredt arra, hogy ahogy az anyja nem tudta dobozba zárni az ő - gyereke - emlékét, jelenlétét, úgy neki sem szabad egy raktárba (-> nagyobb dobozba) vitetni az anyja holmijait, mert nem általuk marad meg az édesanyja az emlékeiben.

De még ez sem volt elég az "életmódváltás"-hoz. Tönkrement a házassága, új lakásba költözött, amit bebútorozott egy csomó holmival. De véletlenül belefutott az interneten egy beszélgetésbe egy minimalista, utazgató sráccal, akinek a gondolatai elindították az úton. Innentől kezdve folyamatosan megvált a dolgaitól, és átalakította az életét. Amikor barátja, Ryan Nicodemus rákérdezett, hogy mitől változott meg, nem volt megállás, beszippantotta őt is a minimalizmus. Később úgy alakult az életük, hogy felmondtak/kirúgták őket, ők pedig elhatározták, hogy megpróbálnak csak az új ügynek élni, blogot, könyvet írtak, turnéztak, most pedig, ha jól látom, egy filmet is készítettek.

Szerettem a könyvben azokat a gondolatokat, ahol megkérdőjelezi eddigi szokásait ("Kit akartam becsapni?", "Milyen kávégép határoz meg engem mint férfit?") és érdekes volt a benne végbe menő változásokról, ill. a kísérleteiről (nem használ otthon internetet, nem használ telefont, stb.) olvasni. Ami nekem unalmas volt, az a párkapcsolatokról szóló hosszú részek (nem érint a téma), a turné állomásain történtek, ill. volt néhány számomra tipikus amerikai nézőpontú gondolat. 

"Amikor a vagyontárgyaim nagy részétől megszabadultam, arra kényszerültem, hogy szembenézzek a sötét oldalammal, és olyan kérdéseket tegyek fel, amelyekre nem voltam felkészülve: Mióta jelentenek nekem ennyit a tulajdonomban lévő anyagi javak? Mi az igazán fontos az életemben? Miért vagyok elégedetlen? Ki az az ember, akivé válni szeretnék? Hogy határozzam meg a saját sikeremet?"

"Már nincsenek olyan dolgaim, amelyek nem képviselnek értéket az életemben. Minden ruhámat hordom, minden edényemet használom, minden egyes vagyontárgyamat élvezem, mert szándékosan csak azokat tartottam meg, amelyeknek funkciójuk van a mindennapokban. Minden más eltűnt. Mindannyian különbözőek vagyunk, így ami számomra értéket jelent, az nagyon különbözhet attól, ami valaki más életében képvisel értéket."