Megpróbálkoztam újra a jegyzeteimmel. De olyat tanultam, amiről nagyon kevés szakmai könyv jelent meg, muszáj megtartanom. Akkor megnéztem a videókazettákat. Na, ott már eredményesebb voltam, sőt, ez a rész fejleszthető, ha szép sorban beszerzek mindent, ami elérhető dvd-n. (egyszerre kissé drága volna - és, nem, nem lehet letölteni, ezek régi, ritka filmek). Van rengeteg Garfield-újságom, amiről azt remélem, hogy a gyerekeim 10 év múlva szeretni fogják. :) Sok kézműves alapanyagom van, mert igen, általában felhasználom. A nagymamámtól örökölt étkészletet valószínűleg igen ritkán fogom használni, de ahhoz tényleg eléggé kötődöm. Ráadásul vannak olyan részei, amit eltörve örököltem - na most azzal mit csináljak? Persze, dobjam ki, de erre még nem vitt rá a lélek. Ehhez kapcsolódik, hogy van egy távoli rokonságtól kapott étkészlet is - nem rossz, de nem teljesen az én ízlésem, mégis pénzkidobásnak érezném, ha elajándékoznám. Egy szó, mint száz, nagyon sok olyan holmim van, amit most nem használok, de le merem fogadni, hogy kelleni fog. Plusz még nem jött el az idő, hogy a tárgyak lecserélésére olyan sok pénzt áldozzak.
Itt csúszik el az én konmaris lomtalanításom, és magam sem érzem jól még a környezetemben, mert még mindig úgy érzem, hogy ellepnek a kacatok.
De hol lesz a vége? Szerintem ezt nagyon jól megfogalmazza a könyv: "Mennyi az elég? Szerintem a legtöbb ember nem tudja. Aki egész életében Japánban (vagy Magyarországon..) élt, azt szinte biztosan sokkal több dolog veszi körül, mint amennyire szüksége van. Ezért sokan nehezen tudják elképzelni, mi az, amivel már kényelmesen eléldegélhetnének. Ahogy a rendrakás során csökkented a holmijaid mennyiségét, egyszer csak eléred azt a pontot, ahol már tudni fogod, mennyi az, ami neked elég. Olyan tisztán fogod látni, mintha a fejedben minden a helyére került volna. ... Egész lényedet átjárja a szinte tapintható elégedettség. Ezt hívom én >helyrekattanási pontnak<. ... Ahogy rendet teszel a házad táján, és redukálod a holmijaid mennyiségét, látni fogod, mi az, ami igazán fontos a számodra. De ne a kacatok számának csökkentésére, és ne is a hatékony tárolási módszerekre összpontosíts! Törődj inkább azzal, hogy kiválasztod azokat a dolgokat, amelyekben örömödet leled, és élvezd az életet úgy, ahogy szeretnéd! Ez a rendrakás igazi ajándéka."
Ez olyan szép és ideális, nem?
Nos, amiben még fejlődni szeretnék:
-könyvek, könyvek, könyvek: Folyamatosan szelektálok, újraértékelek. Azt hiszem most az lesz a legjobb, ha a gyakorlati ill. szépirodalmi könyveket külön tenném, így jobban át tudnám látni. Meg is van a következő feladat!
-azokkal az étkészletekkel valamit mégiscsak kéne tennem. Kipakolom, átgondolom, és megbeszélem életem párjával is a dolgot. (Igen, őt érdekli, hogy mi veszi körül.)
-jegyzetek, dobozok, apróságok: Abszolút mumus. Azt hiszem, legszívesebben kidobnám az egészet, de közben ragaszkodom is hozzájuk. Ezeknek még tuti nekifutok párszor!
Egyelőre ennyi, de még hosszú út áll előttem. Azért nem állok meg, majd írok a tárolásról is, meg máshonnan ellesett ötletekről is.
Mindenkinek szép, könnyű napot!
