Ruhák tárolása + textilek

A ruhák kategóriájánál nagy figyelmet szentel a tárolásra KonMari. Nekem ez kissé unalmas volt; szerintem egyértelmű, hogy amit tudok, felakasztok, a többit pedig szépen összehajtogatva rakom a polcokra. Ő meg több oldalon keresztül ecseteli a hajtogatás fontosságát, mikéntjét (álmomban sem gondoltam volna, hogy ezt le lehet írni), ráadásul külön kitér a harisnyákra, zoknikra. Több elrettentő példát hoz az ügyfelei szokásairól, én meg azt hittem, ez valami furcsa szokás lehet abban a távoli szigetországban. De kiderült, hogy nem! A remek Facebook-csoportunkban említette valaki, hogy bizony vannak, akik egyszerűen bedobálják a ruhájukat a szekrénybe. Besenyő Pista bácsi szavaival élve: "Nooormális?!". Én sem vasalok, ha nem muszáj, de el tudom képzelni, mennyire gyűrött lehet az a ruha, amit így tárolnak.
Visszatérve a könyvre; a hajtogatással kapcsolatban azt javasolja, hogy tároljuk állítva az összehajtogatott ruhákat, áttekinthetőbb. Nos, ezt a saját szekrényemben nem tudom megoldani, mert nem praktikus, de a gyerekek fiókjában kipróbáltam. És működik!! A sok holmi, ami csak úgy kibuggyant már a fiókból, szépen elfér. Íme:

Őszintén szólva, nagyon boldog lettem, mert számomra ez megoldhatatlan rejtély volt eddig.
A zoknikat én is hajtva tartom, nem gombócban; már gyerekként (hogy stílusos legyek KonMarihoz) utáltam, hogy anyukám gombócba gyűri. Viszont a gyerekekét úgy tárolom (igazságtalan az élet), mert azon a pici helyen így fér el, és csak kikapom reggel a rohanásban.
A harisnyákat viszont szerintem még praktikusabban tárolom! Az eredeti dobozában, az eredeti kartonra feltekerve. Így rögtön tudom, hogy hányas méret, vastagság, sőt, ha gond van vele, azt ráírom a dobozra.
A szezonon kívüli ruháimat én elteszem dobozba/felakasztva a tárolóba, mert egyszerűen nem fér el. Bocs, KonMari.
Akinek pedig sok helye van az akasztós ruháknak, kipróbálhatja, hogy milyen növekedési sorrendbe tenni a ruhákat. Állítólag áttekinthetőbb, egyszerűbb, s könnyebb dönteni. Nekem a szekrényben kb. 2 vállfányi helyem van, a padláson pedig zsákokban vannak felakasztva, azzal nem tudok mit kezdeni.
Ebben a lelkesedésben gyorsan elővettem a varrnivalóimat. 4 nagy átlátszó doboz, a jobb áttekinthetőségért ugyebár, de hiába, mert eluralkodott bennük a káosz. Átnéztem, szanáltam, hajtogattam és állítva visszatettem. Százszor jobb. És most már tudom, hogy milyen nagyságú anyagaim vannak, hogy milyen terveim lehetnek. (Mert őszintén szólva, nem szeretnék több anyagot begyűjteni, amíg ezekből nem használtam fel jócskán).

Ez csak egy doboz, kevésnek is tűnik, pedig nagyon-nagyon sok anyag van még.
Következhetnek a könyvek! :)

I. Ruhák

Ennyi kimerítő bevezetés után már én is alig vártam, hogy jöjjön a gyakorlat! :)
A sorrend szerint az első kategória a ruháké, mert ez a legkönnyebb. Ha valakinek sok cucca van, tovább lehet osztani: felsők (pólók, pulcsik, blúzok, stb.), alsók (nadrágok, szoknyák), felakasztandó ruhák (kabátok, kosztümök, ruhák, stb.), zoknik, fehérneműk, táskák, kiegészítők (sálak, övek, kalapok, stb.), adott helyre való ruhák (fürdőruhák, egyenruhák, stb.), cipők.
Nekem nincs sok ruhám, és azt is állandóan szelektálom, úgyhogy tényleg nem volt nehéz dolgom. De mint már említettem, a körülmények (gyerekek+háztartás) nem engedik a mindent átfogó lomtalanítást, ezért csak kis lépésben tudok haladni. A padláson két nagy dobozban vannak a kismama ruhák és a szezonon kívüli ruhák (ill. még vissza kell bele fogynom-ruhák), először azokat pakoltam ki. Nem sok, de így is volt olyan, amit már rég ki akartam dobni, de eddig megkönyörültem rajta. Most nem! :) Egyébként a könyv is azt javasolja, hogy a szezonon kívüli ruhákkal kezdjük, mert ahhoz éppen nem ragaszkodunk annyira. "Felvenném újra?" - hangzik a kérdés. Mindent egyenként kézbe veszünk, és megérzéseinkre hagyatkozva döntünk. Ezek után, kapva az alkalmon, végre elkülönítve pakoltam el a kismama ruhákat. Megdöbbenve vettem észre, hogy egy teljes dobozt megtöltenek, nem is gondoltam volna!
Ezután a felakasztott, zsákban lévő holmikat néztem át. Most is elcsodálkoztam, hogy mennyi kabátom van, illetve milyen sok ruhám van, amit nem is hordok. Tényleg hatásos egyszerre lepakolni, átnézni! Külön-külön emlékeztem rájuk, de így, hogy együtt voltak, nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok. Itt is kiszanáltam néhány dolgot, amit eddig sajnáltam, ugyanakkor volt olyan, amire úgy emlékeztem, hogy nem szeretem, de most elég szimpatikusnak tűnt. Remélem, nyárra visszafogyok, és akkor letesztelem.
Tehát a tanulság az volt, hogy amit már most is tudok használni, azt lehoztam a szekrénybe, amin eddig megkönyörültem, azt kidobtam, ill. felírtam a telefonomba, hogy milyen egyedi ruhák vannak, nehogy elfeledkezzek róluk. :)

Ez csak egy része a padláson lévő ruháknak, amit a kis segítségemmel válogatunk. :)

Lent, a ruhásszekrényben a mindennapi holmik vannak. Szülés után általában nem túl szép felsők állnak a rendelkezésre, bő cuccok, amik még így is hülyén állnak. Ezeket néztem át, volt amit még másnak fel tudok használni, mástól megszabadultam. Nagyon jó érzés minden nap úgy kinyitni a szekrényt, hogy örömmel válogathatok! Erről így ír Marie Kondo: "Úgy válogasd ki ezeket a tárgyakat, mintha a kedvenc boltod kirakatából válogatnál!" A kedvenc boltomtól ugyan még messze vagyok, de ez jó célnak tűnik. :)
Ennél a kategóriánál van egy fontos tanács van a szelektálásnál: ne fokozzuk le "otthonkára" a ruhát; hiszen mi értelme otthon is olyan ruhában lenni, amiben nem érezzük jól magunkat? Én ezt kicsit megszegtem, az otthonkás ruhám jó még pizsamának. :)

Még néhány tanács a lomtalanításhoz

További apróságok, amik jól jöhetnek:

A lomtalanításnál törekedjünk a tökéletességre. Különben sosem végzünk, mert mindig találunk újabb és újabb dolgokat, amik csak a helyet foglalják, pedig már elsőre ki kellett volna dobnunk. Ezek főleg azok a tárgyak lehetnek, amikben nem vagyunk teljesen biztosak, vagy pedig teljesen megfeledkeztünk róla és csak rábukkantunk a nagy pakolászás közben - az utóbbi talán könnyebb eset. Ha egyszerre mindent előveszünk, és egyszer s mindenkorra alaposan átvizsgáljuk, akkor többé nem kell ezzel a témával foglalkoznunk.

Talán csak futólag említettem, de fontos, hogy minden holmit vegyünk kézbe mikor dönteni szeretnénk. Ha csak futó pillantást vetünk rá, hajlamosak lehetünk adni még egy esélyt ("egész jól néz ki ez a póló" - "érdekes lehet ez a könyv"). Állítólag, ha kézbe vesszük a tárgyainkat, a testünk reagál rá, s így megkönnyíti a döntést. Furán hangzik, de szerintem van benne valami! Hiszen az embereknél is megérezzük, hogy vonzódunk-e hozzá, vagy valami taszít tőle.

A család ne lássa, mitől akarsz megszabadulni! (Persze csak ha a saját holmidról van szó. :)) Sokan hajlamosak lehetnek megsajnálni ezeket a tárgyakat és elvenni, pedig így csak az egyik gyűjteményből megy a másikba. Ez fordítva is igaz: ne passzoljuk le a cuccainkat másoknak! Kivéve, ha tudjuk, hogy valóban örülne neki és használni fogja.

Végül: Ne akarjunk mások helyett rendet rakni! (Kivéve talán a kisgyerekeket. :)) A jó példa ragadós lesz, meg egyébként szerintem nem is illik a más dolgaiban turkálni, a kidobálásról nem is beszélve.

A könyvben minden eddigi témáról részletes, mindent kiveséző leírás van, példákkal. Nekem jól jött volna egy külön rész a játékokról, de hát mit tegyünk, ha Marie Kondo-nak nincs még gyereke. :)

Határesetek

Ez talán a legnehezebb ügy. Szerintem nem csak az érzelmi értékkel bíró tárgyaknál fordul elő, hanem mondjuk valamilyen "hasznos" tárgynál: a "jó lesz még valamire" tipikus esete. (Én már előre félek a soha nem használt konyhai segédeszközöktől..) A könyv azt tanácsolja, hogy jó alaposan gondoljuk át ezeket az eseteket (mondjuk szerintem ez jellegéből amúgy is adódik), s a következő szempontokat vegyük figyelembe: "...gondold végig alaposan, miért is került a birtokodba! Mikor vetted, és mit jelentett akkor a számodra? Értékeld újra, hogy most milyen szerepet játszik az életedben ... mi a valódi célja az életedben!" Számomra ez új megközelítés, mert eddig mindig magát a tárgyat néztem, s magamat okoltam, hogy miért is nem használom. Pl. egy ajándékba kapott húshőmérő, ami tényleg nagyon jó, de nem vagyok az a konyhatündér, aki ezt használni tudná. És valószínűleg nem ettől leszek az. :)
Konmari a könyvében nagyon aranyosan beszélget a tárgyakkal, elköszön tőlük, ha már nincs rá szükség, s megköszöni nekik az eddigi szolgálataikat. Útnak indítja őket, mint egy népmesében. :) A tárolásnál pedig megkérdezi, hogy hol érzik jól magukat, de erről majd később. Ez elsőre mókásnak tűnt, de bevallom, mikor a gyerekeimnek arról beszéltem, hogy szegény játékoknak is kell a pihenés (magyarul rakjuk el őket), könnyebben ment nekik is, nekem is a rendrakás. Sőt, még mosogatáskor is az jutott eszembe, hogy bizony, nekem is jól esik a zuhany, biztos a tányérok is örülnek - tudom, ez már nagyon pihent dolog, de jobb, mint arra gondolni, hogy mikor fejezem már be.
Tehát alaposan végiggondolva, megkönnyebbülten engedjük el tárgyainkat, hogy másnál valóban betölthessék azt a funkciójukat, amire létrehozták őket!

Mit - miért?

Mielőtt belekezdenénk a mindent átfogó szanálásba, gondoljuk át, hogy milyen otthont szeretnénk teremteni magunknak. Kicsit olyan lehet ez, mint a fogyókúrában; fejben is kell fogyni, el kell tudni képzelni, hogy hogy fogunk kinézni. :) De nem csak úgy nagyjából, hanem "részletekbe menően kell elképzelned, milyen lesz egy kacatoktól mentes helyen élni." Állítólag ez segít, hogy elkerüljük a visszaesést. Következő lépésként pedig az okokat is megfogalmazzuk: miért szeretném ezt és ezt elérni? Ezt is minél részletesebben, s akkor máris magunkénak érezzük az új otthonunkat, könnyebb lesz rá a váltás!
Jómagam a skandináv stílusú otthonokat szeretem. (Remek összefoglaló itt, inspirációk pedig itt.) Tiszta, világos, tágas, áttekinthető. És hogy miért? Azt vettem észre, hogy minél nagyobb a káosz az életemben (s ez három gyerek mellett garantált), annál jobban vágyom az egyszerűségre. Mert szeretném, ha olyan kevés holmim lenne, amit könnyen átláthatok, amiket tényleg használok; szeretném, ha mindennek (főleg a játékoknak ill. az átmeneti használatban lévő dolgoknak) meglenne a helye, hogy csak oda kelljen érte nyúlni. Miért? Mert akkor nem a keresgélésre, ill. tárolási hely keresgélésére fordítanám az időt, hanem a fontosabb dolgokra: családra, hobbira, stb. Ez talán elég részletes és alapos indok, nem? :)